Amerikába jöttem…

Amerikában olyan kevés szabadság van, hogy európai szemmel nézve ezt nem lehet kibirni. Persze aki ebbe születik bele, az ezt szokja meg. Iskolák és egyetemek speciális kategóriát alkotnak a téli és nyári szünetek miatt.

Pl. a férjem a NASA-nál dolgozik, ahol évi kb. 3 hét szabadságot kap, viszont vannak szövetségi szabadnapjaik, mint pl. nov. 11. veterán nap, amit mi, földi halandók nem kapunk meg szabadnapnak. 3 hét akkor is szivás, mert ebben benne van betegség, hivatalos ügyintézések is, nem csak a klasszikus nyaralás.

A nagy különbbség az, hogy az otthoni rendszer helyett, ahol “jár” bizonyos nap, itt meg kell “szerezni” a szabadnapokat. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban kapsz bizonyos óraszámot, amit lehet gyűjteni. Tehát pl. amikor otthon kezd valaki január 1-én egy új munkahelyen, megkapja azt a 22-23 napot automatikusan, ugye? (Vagy a letöltött próbaidő után, ha van ilyen.) Itt az első munkanapodon az új munkahelyen 0 nap szabadságod és betegszabadságod van. Én havi 8 óra betegszabadságot kapok, 13.3 óra sima szabadságot és évi 16 óra PBL-t (personal business leave). Ez évi 96 óra táppénz, 16 óra PBL és 159.6 óra szabadság. Ehhez jön hozzá 1 hét tavaszi szünet márciusban, és 2-3 hét téli szünet decemberben, amikor a könyvtár zárva van. Ha elhasználtad az összes órád és olyan beteg vagy, hogy nem tudsz dolgozni menni, 4 lehetőség kinálkozik: long-term disability, short-term disability, medical leave pool és fizetetlen szabadság. Long-term disability és short-term disability ugyanaz, csak a hossza különböző, és úgy működik, mint egy életbiztositás. Valamennyit fizetsz havonta, hogy ha valami baj történik, nem kell fizetés nélkül betegen otthon lenni. Nálunk ezt a főiskola fizeti mindenkinek, a dolgozóknak nem kerül pénzbe. Az életbiztositást is a főiskola fizeti egyébként. A medical leave pool még nekem is új (épp ma csatlakoztam). Ezzel a rendszerrel felajánlasz 8 óra betegszabadságot egy évben, ami egy közös virtuális betegszabadság tárolóba kerül. Ha a tagok közül valaki beteg lesz és már nincs semmilyen szabadsága, ebből a közösből kaphat max. évi 20 nap fizetett betegszabadságot. Ha nem leszel beteg az adott évben, akkor elúszott 8 óra betegszabadságod. Én eddig feleslegesnek tartottam csatlakozni, mert sosem vagyok beteg, elvesztegetett 8 óra lett volna, de szülés és baba miatt jó tudni, hogy van egy 20 nap fizetett vésztartalékom. Remélem nem lesz szükségem rá.

Ennyi dióhéjban a szabadság-rendszer Amerikában. Biztos vagyok benne, hogy minden munkahelyen, és minden államban más.

* Megkaptam a könyvtári poziciót hivatalosan. Az irásos szerződéssel vége a bizonytalan hónapoknak, és munka terén sinen vagyok. Ráadásul szeptembertől fizetésemelést is kaptam, amiről senki sem szólt, csak akkor vettem észre, mikor több pénzt utalt a fősuli. Ilyen meglepetésekből bármennyi jöhet!

* Szomorú fejlemény munka ügyben: szembesülés a sanyarú GYES helyzettel az USÁ-ban. Múlt héten derült ki, hogy Texasban 12 hét a szülési szabadság és fizetetlen. 3 hónapon át egy fillért sem kapok, de még igy is szerencsésnek kell éreznem magam (!), mert máshol 6 hét után vissza kell menni dolgozni. Közben eszeveszett szabadság-spórolásba kezdtem, aminek eredményeképpen 4 hónapig otthon lehetek a kislányunkkal (mert hogy lány lesz, ezt is tudjuk már ).

* A kislányom a könyvtárban mozdult meg először! Azaz mozgott ő már előtte is, csak nem éreztem. 3 hete egy szép napos könyvtári délutánon négyszer megpöckölt. Ezt én úgy értelmeztem természetesen, hogy a kiscsajszi anyja lánya és ugrándozott örömében a könyvtár “láttán”. Férjem szerint ez inkább egy rúgás volt, aminek jelentése “anya, vigyél innen, ez a hely olyan uncsi”. Azóta is nagyon aktiv a könyvtárban, jobban, mint otthon.

* Suliban befejeztem a második, brutálisan összetömöritett, nyári szemesztert. Ismét két A-t kaptam, ami kisebb csoda, tekintve, hogy az első trimeszterben néha napi 24 órát folyamatosan végighánytam. Itt nem igazán működik az otthoni, “terhes vagyok, hát kiiratom magam” módszer.
A GPA-m (iskolai átlag) 4.0, ami az otthoni 5.0-nak felel meg, azaz kitűnő! Ezt azért újságolom most, mert az őszi félév után biztos nem lesz már ilyen átlagom. Ahogy közeledik az idő, beindult a genetikusan kódolt fészekrakó ösztön, és bölcsők, babaágyak sokkal érdekesebbnek és fontosabbnak tűnnek, mint pl. az állománygyarapitás.
Decembertől júniusig tartok egy kis szünetet az egyetemen, és 2009 nyári szemesztertől megcsinálom a második felét a könyvtár szaknak. (2010 augusztusában diplomázok, ha minden a tervek szerint halad.) Az őszi félévben akadémiai könyvtárak és állománygyarapitás órákat vettem fel, mindkettő érdekes, hasznos és időigényes.

* Túléltük Ike hurrikánt, a könyvtárnak sem lett baja. A közelünkben lévő közkönyvtárat viszont elmosta a viz (állitólag), volt könyvtár, nincs könyvtár. Akármerre nézek, mindenhol lehet látni a hurrikán pusztitásának jeleit.

* Augusztusban rengeteget selejteztem. Nagyon tanulságos volt az első évem ebben a pozicióban, mert a tanév végére jöttem rá, mennyire elrontottam néhány dolgot. Selejtezni folyamatosan kell – ez a fő-fő tanulság. Ha lemarad vele az ember, lehetetlenség behozni, főleg egy olyan kis könyvtárban, ahol erre csak egy ember van. Velem kb. ez történt az elmúlt évben, de most már legalább tudom, hogy szükség van egy szisztematikus tervre: melyik hónapban melyik LC osztályt kell átnézni. Sajnos a könyvtárnak nincsen állománygyarapitási szabályzata. Azaz olyan ez a szabályzat, mint a legenda. Vannak, akik látták már, de senki sem tud róla biztosat. Ezt mindenképp pótolni szeretném, de még nem mertem belekezdni, mert hatalmas munka lesz – szintén egyedül. Ennek az állománygyarapitási szabályzatnak lenne része a selejtezési szabályzat, ami szintén elengedhetetlen, és ha lenne, valószinűleg nem szivtam volna ennyit az elmúlt egy évben.

* Az év végére Voyager szerint 8000 dolláros hiány jött ki az éves könyv költségvetésben (ami az én felelősségem). Majdnem lefordultam a székről, mikor hallottam. Főleg azért, mert eddig minden állománygyarapitó könyvtárosnak az volt a problémája, hogy nem tudták elkölteni a rendelkezésre álló keretet. (Csak könyvekről beszélünk most, az összes többi költség külön költségvetésben szerepel.) Hálistennek kiderült, hogy a hiba a Voyagerben volt, nem bennem, és a hiány csak néhány száz dollár. Ennek ellenére ebből a kis incidensből is rengeteget tanultam. Egyrészt könyvtárszakon kötelezővé tennék egy félév könyvelést mindenkinek. Nem könnyű dekódolni a könyvelési tételeket annak, aki ilyet még sosem látott. Évente kétszer összesitettük az anyagiakat eddig, de szeptembertől havonta ellenőrizzük a rendelkezésre álló keretet, a kellemetlen meglepetések elkerülése végett. 3 különböző rendszer, 3 különböző módon könyvel, ami még csavar egyet az amúgy is bonyolult helyzeten. Tanulság #2: Nem elég fejben tartani a számokat  menet közben.

* Szeretnék csinálni egy ún. “peer library” jelentést a jövőben. Az ALA nagyon ajánlja minden akadémiai könyvtárnak és kitűnő eszközök állnak a könyvtárak rendelkezésére. (A hétvégén irtam egy ilyen elemzést az egyik órámra.) Erről van szó: “Each library is encouraged to choose its own peer group for the purpose of comparisons. Peer groups may already be identified for benchmarking purposes by the institution. If not, a peer group could be identified using criteria such as the institution’s mission, reputation, selectivity for admission, size of budget, size of endowment, expenditure for library support, and/or size of collection. Once a peer group has been determined, “points of comparison” can be made to compare the strength of the library with its peers. Suggested points of comparison for input and output measures are provided. This list is not to be considered exhaustive; other points of comparison can be determined by the institution. If comparisons are going to be conducted on an annual or other regular basis, the same categories should be used each time to assure a consistent and usable result.”

I love my librarian dij 2008

A Wiredben akadtam rá erre a fantasztikus magánkönyvtárra.

A gyűjteményről nem sok szó esik ugyan, de akkor is csodálatos!

Néhány hét múlva átáll a könyvtár Voyager 5-ös verzióról a 7-es verzióra. A kollégám késziti elő a változásokat és az előkészületeknek része volt egy gyors statisztika arról, hogy a könyvtárhasználók milyen böngészőt használnak. Az eredmény a következő:

IE/Windows 88.86%

Firefox/Windows 10.57%

Safari/Mac 0.4%

Firefox/Mac 0.07%

Opera/Windows 0.07%

Firefox/Linux 0.02%

Safari/Windows 0.02%

Nagyon meglepődtem, hogy ilyen sokan használnak Explorert!

Amúgy az adatokat Google Analytics-szel szereztük, aminek megvan az az előnye, hogy nagyon hamar bekerülnek a könyvtári oldalak a keresőbe, és viszonylag hamar feljönnek találatként. Ezt onnan is látjuk, hogy érdekes helyről kapunk tájékoztatási kérdéseket vagy éppen blog megjegyzéseket. Pl. volt egy eset, amikor egy diák fizikailag a University of California könyvtárában ült és küldött egy kérdést a mi honlapunkra. Ez kb. olyan, mintha valakiaz OSZK-ból egy falusi közkönyvtárat hivna fel a kérdésével.

Iskolai óráim mennek továbbra is, már csak 2 hét van hátra a nyári szemeszterből. Az biztos, hogy nem fogok 2 órát felvenni jövőre nyáron! Az egyik tanárom fantasztikus, nagyon élvezem az óráit. Érdekes módon mindig azokból a tantárgyakból kapok jó tanárt, amik annyira nem érdekelnek, és azokon az órákon, amikre szükségem lenne a munkámban és tényleg érdekelne, kifogom a rossz tanarakat. Pl. van most egy lusta tanárom, akit nem lehet elérni, be sem jelentkezik BlackBoardra csak hetente egyszer. Félév végén, amikor értékelni kell, mindenből a legrosszabbat fogom neki adni. Ha ennyire nem érdekli, nem kellett volna tanárnak mennie. Terveim szerint 1 év alatt el tudtam volna végezni az amerikai könyvtár szakot, még úgy is, hogy heti 40 órát dolgozok mellette. Néhány hete viszont kiderült, hogy februárban érkezik a legkisebb Sollosi )), igy felborult teljesen a tanrendem. Érdekes módon nem is érdekel, hogy mi lesz az iskolával, majd befejezem valamikor! Sokkal jobban érdekel viszont az itteni GYES rendszer, ami enyhén szólva elkeseritő. (Szülés után 3 hónap maximum.)

Vannak változásoka könyvtárban is. Kapunk hamarosan 14 új számitógépet, amivel 47 lesz a teljes géppark. Fizikailag ebbe az épületbe már szerintem nem is lehetne többet bezsúfolni. Szeptembertől megváltozik a munkarendem is (ha felvesznek állandóra), és egyáltalán nem lesz éjszakai műszakom. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha felveszünk egy új könyvtárost heti 12 órában.

Használja az OSZK a Library of Congress Subject Headings tezaurusztát a könyvek tartalmi leirására, vagy van egy saját tezaurusza?

Nem, sajnos én nem tudtam elmenni Anaheimbe, az ALA konferenciára. A főnökömnek viszont sikerült, és feltett néhány fotót a könyvtár Flickr oldalára. Kaliforniában még nem jártam, de milyen jó lenne egyszer megnézni! Remélem az ALA megtartja a jó szokását és ilyen helyeken rendezi meg a továbbiakban is az éves konferenciáját. Szó szerint a konferencia mellett, néhány perc sétára volt a kaliforniai Disneyland. Elképzelem a sok könyvtárost, amint elözönlik Disneylandet!

Közben már csak 3 hetem van a nyári félévből. Valahogy az itteni ismerőseim elfelejtették mondani, hogy a nyári szemeszter SOKKAL intenzivebb, mint a tavaszi vagy téli. Elvégre ugyanazokat a tantárgyakat, ugyanannyi kreditért lehet megcsinálni majdnem feleannyi idő alatt. Én belevágtam kettőbe, mondván milyen jó lesz, kevesebb munkáért megkapni ugyanazt a jegyet, de most már látom, hogy azért bevasálják a diákokon a tanulnivalót.  Már csak 3 hetet kell kibirni és utána lesz 3 hét nyári szünetem!

Közben beköltöztünk az első házunkba. Intézkedés, papirmunka, költözködés, bedobozolás, kidobozolás nagyon fárasztó volt.  Matematikai talány: Az albérlet-könyvtár távolság 18.38 mérföld volt (29km). A ház-könyvtár távolság 19.28 mérföld (31km). Ennek ellenére az albérletből 40 perc volt a bejárás, mig a házból csak 20 perc. Hogyan lehetséges ez? (Megoldás: autópályán járok az új helyről dolgozni.)

Mi történt a klogokkal? Egyre kevesebb bejegyzés érkezik az olvasómba! Mindenki nyaral?

Elkezdődött a nyár, a legkritikusabb időszak az évben. Ekkor ugyanis a könyvtár átalakul egy kicsit közkönyvtárrá, amivel nem lenne gond, ha fel lennénk rá készülve. Az év többi részében viszont akadémiai könyvtárként funkcionálunk, és ebbe sokminden beletartozik, amit közkönyvtárak nem engedhetnek meg maguknak. Minden ellenőrzés nélkül bejöhet akárki, az Interneten nincsen szűrő, azt néznek, amit akarnak az olvasók stb. A legtöbb probléma mégis abból adódik, hogy olyan emberek vetődnek be a könyvtárba, akiknek fogalmuk sincs az alapvető könyvtári etikettről és zavarják azokat a diákokat, akik a nyári szemeszteri házi feladatokon dolgoznak.

Tegnap bejött 4-5 tagból álló csoport a könyvtárba, hangosan dalolva. Mikorra átértek a számitógépekhez, már nem énekeltek, de nagyon hangosak voltak. Természetesen a csapat egyik tagja az első sorban ült, a maradék pedig az utolsó sorban, igy át kellett kiabálni az összes diák feje fölött minden egyes esetben, amikor mondani akartak valamit egymásnak. Én gondoltam, hogy adok nekik 5-10 percet, hogy lenyugodjanak, de már a türelmi időszak közben odajött hozzám egy diák, hogy nem tud ilyen zajban tanulni. Erre cselekedni kellett. Próbáltam finoman elmagyarázni a hangoskodónak, hogy elkezdődött a nyári félév, diákok tanulnának stb. De rám se hederitettek. Közben a panaszkodó diákkal szóváltásba keveredtek, aminek az lett a vége, hogy a diák “rendőrség, rendőrség”-et kiabálva kiviharzott a kölcsönzéshez. A heves reakciót az váltotta ki, hogy az egyik hangos olvasó azt mondta, pofán vágja. Az öntudatos amerikai felébredt a diákban, mondta, ez kimeriti a testi sértéssel való fenyegetést és kihivta a rendőrséget. A rendőrség itt is volt perceken belül, elvitték az egész csapatot a rendőrőrsre. Borzalmasan éreztem magam. Fél óra múlva jöttek a rendőrök, hogy én vagyok az egyedüli tanú, irásba foglalnám-e, amit hallottam és láttam. Irásba foglaltam. Most először töltöttem ki rendőrségi nyomtatványt egyébként. Állitólag ezzel akár tanúként beidézhetnek biróságra is, de ezt még akkor nem tudtam. Végül kiderült, hogy a hangos olvasó (akit mellesleg 35 éves nőnek néztem) egy 16-17 éves szökevény. Rövid időn belül itt voltak a városi rendőrségről is, ők vették kezükbe az ügyet innen.

Közben titokzatos vandálok ügyködnek a könyvtárban éjjel és hétvégén. Hétfő reggel a konyhánk fala tele volt szentelve sajttal és mindenféle kajamaradékkal. Plusz a bútorainkat valaki lepecsételte a “withdrawn” pecséttel. Lassan a rendőrök már mindennapos vendégek lesznek nálunk. Mondja valaki, hogy unalmas munka a könyvtáros!

A vicces az egészben az, hogy Derekkel minden este leülünk munka után és megbeszéljük a nap eseményeit otthon. Én tele vagyok érdekes történetekkel minden nap, még meg is jegyeztem, hogy milyen eseménytelen munkahelyen dolgozik, nem történik semmi érdekes, elküldenek embereket a Holdra, meg ilyen apróságok. Ha igazi drámát akar, akkor egy könyvtárban kellene dolgoznia, és ő is tudna szaftos történeteket mesélni!

Iskolafronton sikeres volt az első hetem. Hálistennek egy nagyon jó csoportba kerültem és hamar áttértünk emailes kommunikációról Gtalkra. Múlt héten használtam a csoportos chat funkciót Gmailen először (működik kafán). 3 óra alatt megoldottuk a feladatot interaktivan és a tanárnőnek annyira tetszett a játékfejlesztő cég könyvtára, hogy csak ennyi megjegyzést tett a leirásra: “Itt akarok dolgozni!” A hétvégére 3 dolgozatom van, de sebaj, megbirkózok velük. 2 hét múlva, a költözködés alatt lesz érdekes az online órák elérése, de Derek megigérte, hogy még a szerződés aláirása előtt néhány nappal felhivja a kábel tv társaságot. A kulcs kézhezvétele után már jöhetnek is szerelni! Áramszolgáltatóról sem kellene megfeledkezni – jut eszembe…

Elkezdődött az iskola megint. Vége a jó kis szünetemnek! Ebben a félévben tájékoztatást és technikai szolgáltatásokat fogok tanulni. Ez utóbbi óra lesz a jobb, úgy látom. A tanár csoportos feladatokat adott ki, ami azt jelenti, hogy érdeklődési kör szerint felosztották az osztályt csoportokra, és ezek a csoportok együtt dolgoznak különböző feladatokon. A héten pl. ki kell találnunk egy könyvtárat, és irni kell hozzá egy library mission statement-et és egy technical services mission statement-et. 2 másik lánnyal dolgozunk a feladaton, az egyikőjük Dallasban lakik, a másik pedig Kaliforniában. Még nem sikerült kitalálni milyen kommunikációs forma lenne a legjobb, eddig emailben beszéltünk meg mindent. A könyvtárunk egy játékfejlesztő cég könyvtára lesz! Nem az én ötletem volt, de nagyon tetszik! Még mondtam is a kaliforniai lánynak, hogy ez milyen jó ötlet, bárcsak létezne igaziból is! Erre ma reggel visszairt, hogy a férje egy játékfejlesztő cégnek dolgozik, és van tényleg egy könyvtáruk, innen jött az ötlet. Játékfejlesztőknek segitenek a kutatásban, tele van a könyvtár mangákkal, animékkel, videókkal, meg mindenféle érdekes anyaggal. Ja, és ebben a könyvtárban most van egy betöltetlen könyvtári pozició.

Érdekesség. Miért van az, hogy Amerikában a könyvtár szakos hallgatók 95%-a iskolai könyvtáros akar lenni? Az arányok annyira durvák, hogy nem lehet elsiklani felette. Ebben az osztályban pl. vagyunk kb. 23-an. Ebből 3 ember alkotja a speciális könyvtár csoportot, 2 ember a közkönyvtár csoportot, és 18 diákot szétosztottak 9 csoportba, ők az iskolai könyvtárosok. Én szerettem volna az egyetemi könyvtár csoporthoz csatlakozni, de 23 emberből én voltam az egyedüli, akit ez a téma érdekelt, ezért hozzácsaptak a speciális könyvtárakhoz. Egyetemi könyvtárak SIMÁN a legjobbak. Nem értem a nép közizlését…

Szerdán volt az állásinterjúm a jelenlegi poziciómra és szerintem borzalmasan sikerült. Nagyon nem voltam magammal megelégedve, de legalább túl vagyok rajta. Hamarosan megtudom a végső döntést.

Ezt a videót meg kell osztanom veletek! Ez volt az első dolog, amit a tanárunk elküldött a technikai szolgáltatások órán. A videó bemutatja, hogy mi történik a könyvtári zárt ajtók mögött. Aranyos.

A Versoról ezt a cikket olvastam a Library Journalban.

Észlelhető a felsőoktatásban egy egyre erősödő mozgalom/szemléletmód, amely próbál jobban odafigyelni a távoktatásban tanuló diákokra. Megadni nekik minden szükséges eszközt, hogy sikeresek lehessenek a tanulmányaikban. Mivel magam is távoktatásban tanulok, érzékenyen érintenek ezek az ötletek és teljesen át tudom érezni a problémát. A könyvtár és a szükséges szakirodalom elérése kulcsfontosságú. Nem egy olyan esetről hallottam, amikor a diák nem talált otthon cikkeket a dolgozatához, és feladta az egész kurzust vagy éppen leadott egy dolgozatot, ami értékelhetetlen volt szakirodalom hiányában. A kihivás hatalmas. Az esetek nagy részében ezek a diákok soha be nem teszik a lábukat a fizikai épületbe, de ugyanakkor az intézmény felelős az ellátásukért. Másik probléma, hogy a kommunikációs lehetőségek korlátozottak és nagyon nehéz kihúzni belőlük, hogy mire is van szükségük igazán és mi az, ami segitene nekik a tanulásban.

Nálunk ez a probléma nem jelentkezik annyira erősen, mert a könyvtár egy kis helyi főiskola. Senki sem jön ide más államokból tanulni, és ha távoktatásban tanul egy diák, annak a fő oka egy heti 40 órás állás vagy család. Nagy egyetemeken viszont égető a probléma, mert egyre többen választják a távoktatást. Főleg azok, akik már a második, harmadik diplomán dolgoznak. Én személyszerint soha nem tudtam volna elkezdeni a könyvtár szakot Amerikában, ha nem lenne távoktatás az egyetemeken.

A másik fontos trend a Verso mögött a nyomtatott tájékoztatási anyagok kihalása. Egyre több kiadó jelenteti meg a népszerű kiadványait elektronikus formában. Ha egyszer megjelenik az elektronikus változat, könyvtárok nyilván azt fogják előnyben részesiteni. Én nem sok jövőt jósolok a hagyományos tájékoztatási anyagoknak egyébként sem. Szótárban, enciklopédiákban sokkal gyorsabban lehet keresni, ha digitálisak.

A Quinnipiac University könyvtárosa látván ezeket a követelményeket kitalált egy házilag készitett rendszert, amiben könnyen el lehet érni tájékoztatási anyagokat kampuszon kivülről is, felhasználóbarát formában. A rendszer imitálja a polcokat, olyan, mint egy virtuális túra a referensz részlegben. Az ötlet megszületéséről és a fejlesztés lépéseiről olvashattok a cikkben.

Én nem adok sok időt neki és valamelyik nagy cég le fog csapni rá, elkezdi fejleszteni, majd pénzért árulni.